Magyar értelmező kéziszótár
üvölt tn (és ts) ige
1. <Állat> erős, kellemetlen, mély, elnyújtott hangot hallat. ~ a farkas, az oroszlán.
2. <Ember> fülsértően erős, tagolatlan, elnyújtott hangot hallat. ~ kínjában. | biz túlzó Nagyon hangosan kiabál, sír. | ts Fülsértő erővel ordít vmit. Átkokat ~. Szh: ~, mint a sakál.
3. vál <Természeti jelenség> rendkívül erősen, félelmetesen zúg. ~ a vihar. | <Sziréna> átható, váltakozó magasságú hangot hallat.
[hangut]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024