Magyar értelmező kéziszótár
bokor fn
1. Közvetlen a föld fölött elágazó fás szárú növény, cserje.
2. nép Lágy szárú növényeknek egy v. egymáshoz közeli több tőről nőtt csoportja. | (jelzőként) nép <Vhány> így nőtt <növény>. Egy ~ viola.
3. nép Csokor, masni. ~ra köt vmit.
4. nép Munkacsapat, kül. halászbokor.
5. Nyelvt Szótárban bokrosított címszavak csoportja. Sz: biz: nem minden ~ban terem: ilyen csak nagyon ritkán akad.
[?]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024