Magyar értelmező kéziszótár
bátor1
I. mn
1. Aki veszélyben v. a veszélyes következmények tudatában is félelem nélkül, (legjobb) meggyőződése szerint cselekszik.
2. Ilyen személyre valló. ~ beszéd.
3. <Henye udvariassági kif-ekben.> ~ vagyok v. vagyok ~: bátorkodom.
4. Bátran: átv is a) bízvást, joggal; b) nép kétségtelenül.
II. fn Bátor ember. A bátrak bátra.
[ tör ]
bátor2 ksz rég
Ámbátor.
[←bátor1]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024