Magyar értelmező kéziszótár
béka fn
1. Áll | ~'k: a farkatlan kétéltűek rendjét alkotó csupasz, nyirkos bőrű, dülledt szemű, négylábú állatok (Anura). | Levelibéka. | Kecskebéka. | Varangy(os béka).
2. biz Csúnya kis gyermek v. leány.
3. rég A földön ugrándozó röppentyűfajta.
4. Sp Az a testhelyzet, amelyben a birkózó térdelve tenyerel.
5. nép Bicepsz.
6. nép , szarvasmarha nyelve alatt keletkező daganat.
7. nép Nyír3.
8. biz Döngölőbéka. Sz: biz: lenyeli a ~'t: elvisel vmely méltatlanságot; durva: a ~ feneke alatt van: nyomorúságos helyzetben van.
[ tör ]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024