Magyar értelmező kéziszótár
✔
búcsú1 fn
1. Eltávozáskor, elváláskor szokásos köszöntés. ~t mond vkinek, vminek v. ~t vesz vkitől, vmitől: elbúcsúzik tőle.
2. Elválás, búcsúzás. Fájó ~.
[ tör ]
búcsú2 fn
1. Vall <Kat.:> e világi v. purgatóriumi büntetésnek gyónáson kívüli részleges elengedése. 100 napi ~.
2. Vall Templom v. egyházközség védőszentjének v. a templom fölszentelésének emlékünnepe. | Az ezzel kapcs. szórakozás, mulatság. ~ra v. ~ba megy.
[↔búcsú1]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024