Magyar értelmező kéziszótár
dió fn
1. A diófa termése. | (Darált, vagdalt) dióbél.
2. ritk Diófa, kül. ennek faanyaga.
3. Konyha Disznó-, borjú- v. marhacombnak kidomborodó java része. Sz: kemény v. (pongyola haszn.) nehéz ~: a) fogas kérdés; b) nehéz, makacs ember.
[ tör ]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024