Magyar értelmező kéziszótár
✔
egység fn
1. Dolgoknak olyan összetartozása, amelyben azok egy egésznek a részeiként egymással (szervesen) összefüggnek. ~et alkot.
2. Közös cél érdekében létrejött tömörülés, együvé tartozás. ~ben az erő. | Népnek, nemzetnek egy államban való tömörülése. A német ~.
3. Vmiknek teljes összhangja. Az elmélet és a gyakorlat ~e.
4. Mat Az “egy” mint műveletek alapja.
5. Mértékegység.
6. Részekre tagolódó anyagnak, dolognak egy-egy önálló része. Isk: Tanítási ~: tananyag legkisebb összefüggő, önálló része.
7. Szervezetnek kisebb önálló része. Közigazgatási ~. | Kat Több alegységből álló kötelék. Páncélos ~.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024