Magyar értelmező kéziszótár
elvetél tn (és ts) ige
1. (ts is) <Emlősállat> (életképtelen magzatot) hoz világra. A tehén ~(i a borját). | (ts is) <> magzatát ideje előtt, halva szüli meg.
2. vál Nem valósul meg, elkallódik. A gondolat ~t.
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024