Magyar értelmező kéziszótár
✔
elégtétel fn
1. Elszenvedett kárért v. sérelemért kárpótló jóvátétel. ~t vesz magának.
2. Vall Gyónásban vezeklésül kirótt ima v. cselekedet.
3. vál Az igazát igazolva látó ember elégedett érzése. ~lel fogadta.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024