Magyar értelmező kéziszótár
felkel tn ige
1. Ültéből, fektéből feláll.
2. Alvás után fekvőhelyét elhagyja. Későn kelt föl: átv is, biz a) lemaradt vmiről; b) nem elég ügyes vmihez.
3. Gyógyulóban betegágyát elhagyja. Holnap már ~het.
4. <Nap, hold> megjelenik a látóhatár fölött.
5. Elnyomói ellen harcot kezd. ~t a nép.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024