Magyar értelmező kéziszótár
Keres
✔
felkel
tn ige
1.
Ültéből
,
fektéből
feláll
.
2.
Alvás
után
fekvőhelyét
elhagyja
.
Későn kelt föl:
átv
is
, biz
a)
lemaradt
vmiről
;
b)
nem
elég
ügyes
vmihez
.
3.
Gyógyulóban
betegágyát
elhagyja
.
Holnap
már
~
het
.
4.
<
Nap
,
hold
>
megjelenik
a
látóhatár
fölött
.
5.
Elnyomói
ellen
harcot
kezd
.
~
t
a
nép
.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024