Magyar értelmező kéziszótár
feltalál ts (és tn) ige
1. <Addig ismeretlen eszközt, eljárást> elsőként megtervez, megalkot, kidolgoz. ~ta a dinamót.
2. rég Megtalál, rátalál, fellel. | ritk Kitalál vmit, rájön a nyitjára vminek.
3. ~ja magát: a) váratlan helyzetben rögtön tudja, mit kell tennie v. mondania; b) (vhol) új környezetébe ügyesen beilleszkedik.
4. tn Magasabban levő helyre eltalál. ~t a várba.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024