Magyar értelmező kéziszótár
fok1 fn
Éles, hegyes eszköznek az él nélküli v. tompa fele. A balta ~. | Az ezen levő lyuk. A ~a.
[?fgr]
fok2 fn
1. Föld Szárazföld tengerbe nyúló kiszögellése.
2. irod Hegynek, várnak meredeken kiugró része.
[?←fog2]
fok3 fn
1. Létra, lépcső stb. párhuzamosan egymás fölé emelkedő részeinek egyike, amelyre lépünk.
2. Fejlődésben, rangsorban az egymást követő, egyre magasabb szakaszok, állomások vmelyike. Felső ~on dönt. | Mat Vmiben előforduló legmagasabb hatványkitevő.
3. Érzés, folyamat, képesség nagyságának bizonyos mértéke. Az öntudat vmilyen ~a. | Rokonsági viszonyban: a távolság mértéke. Első ~on unokatestvérek. | Nyelvt Az alap-, a közép- és a felsőfok vmelyike.
4. Némely mennyiség mérésének egysége (°). | Ennek megfelelő beosztás a mérőeszköz skáláján. | (jelzőként) <Bizonyos számú> foknak megfelelő. 30 ~ meleg.
5. Mat Föld Csill A kör 360-ad része mint szög- és ívmérték (°).
[?↔fok2]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024