Magyar értelmező kéziszótár
meleg
I. mn
1. A hideghez viszonyítva magas(abb) hőmérsékletű. ~ étel; ~ vérű: olyan <gerinces állat>, amelynek testi hőmérséklete a környezetétől független, viszonylag magas és állandó. | Nem eléggé hideg. ~ ez a sör.
2. Az emberi test szükséges hőmérsékletét megőrző <holmi>. ~ paplan.
3. Műsz Magas(abb) hőmérsékleten végbemenő. ~ erjesztés.
4. kissé vál Őszinte szeretettől v. jóindulattól áthatott. ~ barátság.
5. biz Izgalmas, nehéz. ~ napunk lesz; ez ~ helyzet volt!
6. A sárga v. a piros felé hajló <szín, fény>. ~ árnyalatú barna.
7. Homoszexuális.
II. fn
1. Melegség, . A nap ~e. | ~e van: a) hőmérsékletét kellemetlenül magasnak érzi; b) biz szorongatott helyzetben van. | Fagypont feletti hőmérséklet. Öt fok ~ van.
2. Meleg idő(szak), levegő. Jönnek a ~ek; ne engedd ki a ~et! Szj: Sándor, József, Benedek zsákban hozzák a ~et. Szh: olyan ~ van, mint a bányában v. a gőzfürdőben v. a pokolban: fullasztó meleg van. | Meleg hely. Bemegy a ~re.
3. Meleg étel. ~et eszünk.
4. vál Bensőséges érzés, viszony. Szívünk egész ~ével.
5. (Azon) ~ében v. ~iben: azonnal, rögtön.
6. Homoszexuális személy, elsősorban férfi. A ~ek jogai.
[fgr tőből]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024