Magyar értelmező kéziszótár
fűz1 ts ige
1. <Több egynemű tárgyat> fonallal, dróttal sorban egymáshoz erősít (a rajtuk levő lyukon a fonalra, drótra húzva őket). Vmire v. vmibe ~; koszorúba ~i a fokhagymát. | Nyomda <Könyvet> a lapok összekapcsolásával összeállít. ~ve: így, kemény tábla nélkül árusított <könyv>. | <Foglyokat> sorban egyetlen kötelékkel egymáshoz kötöz. Láncra ~ik a rabokat.
2. <Szálat> szűk nyíláson áthúz. A tűbe cérnát ~. | <Cipőt> éppen befűz.
3. irod: Karját vhova ~i: karjával átfogja. | Karját vkinek a karjába ~i: belekarol.
4. vál Vkit <érzelmi viszony> kapcsol, köt vkihez, vmihez. Barátság ~i hozzá. | Reményt ~ vmihez: reményei vannak vele kapcsolatban.
5. vál: Tovább ~: <gondolatot, beszédet> folytat. | Vmihez ~ vmit: kiegészítésül hozzátesz vmit.
6. ~i magát: derekát fűzővel összeszorítja, fűzőt hord.
7. vulg Kitartóan, rámenősen győzköd vkit.
8. biz Udvarlási szándékkal kerülget, környékez vkit.
[ fgr ]
fűz2 fn
1. Növ | Nedves helyen növő, barkás virágú fák nemzetsége (Salix). | <Fajnévként.> Fehér ~ (Salix alba).
2. Fűzfavessző.
[?fgr]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024