Magyar értelmező kéziszótár
germán
I. mn
1. Az indoeurópai nyelvcsalád egyik ágát alkotó, tömegében Közép-, Észak- és Nyugat-Európában élő v. onnan származó <népek csoportja>, ill. e népekhez tartozó, velük v. nyelvükkel kapcs. ~ nyelvek, filológia. | Tört E népek ősei közé tartozó. Az ókori ~ törzsek.
2. vál v. biz Német(es). ~ alaposság.
II. fn
1. Tört | Germán személy, kül. férfi. | A ~ok: az ősi germán törzsek.
2. vál v. biz Német ember. A ~ok: a németek.
3. Nyelvt Germán alapnyelv.
[nk:lat]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024