Magyar értelmező kéziszótár
gyertya fn
1. Könnyen olvadó anyagból készült, rúd alakú, kanóccal égő világítóeszköz.
2. Ilyen alakú villanyégő. A csillár ~'i.
3. Műsz Gyújtógyertya.
4. A fényerősség régi mértékegysége.
5. Sp | Tarkónállás. | Lefüggés. | ~'t ugrik: merev testtel, lábbal lefelé ugrik a vízbe.
6. Sp Labdának függőlegesen a magasba való rúgása. ~'t rúg.
7. Növ: Királyné ~'ja: genyőte.
8. A gesztenyefa ~'i: a vadgesztenyefa virágának felálló fürtjei. Sz: nép: eloltották a ~'ját: megölték.
[ tör ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024