Magyar értelmező kéziszótár
gyomor fn
1. Bonc Ember v. állat tápcsatornájának kiöblösödő része. | <Evéssel, emésztéssel, éhséggel kapcs. kif-ekben.> Megtömi a gyomrát; feneketlen ~; korog a gyomra; nem veszi be a gyomra: természetével ellenkezik; (jó) ~ kell hozzá: undorító dolog. | A hasfalnak a gyomor előtti része. A gyomrát tapogatja.
2. vál: A föld gyomra: a föld belseje.
[ tör ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024