Magyar értelmező kéziszótár
hallás fn
1. A hallószervvel való érzékelés. Első ~ra: úgy, hogy csak egyszer hallotta; ~ után: kotta nélkül (énekel, játszik vmit).
2. Hallóképesség. | (Zenei) ~: a zenei hangok megkülönböztetésének képessége. ~a van.
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024