Magyar értelmező kéziszótár
horog fn
1. (Fémből készült,) félkörben v. hegyes szögben visszahajló kampószerű eszköz v. gépelem.
2. Zsinórra erősíthető, hegyes és szakállas végű kis kampó mint halfogó eszköz. ~gal horgászik; ~ra akad v. kerül vki: a) kézre kerül, elfogják; b) vmire sikerül őt megszerezni; biz: kiveti a horgot vkire: igyekszik őt (magának) megszerezni; bekapja a horgot: átv is, gúny enged vki önző csábításának; lépre megy.
3. Sp biz | Horogütés. | Horogdobás.
[fgr tőből]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024