Magyar értelmező kéziszótár
Keres
✔
horog
fn
1.
(
Fémből
készült
,)
félkörben
v
.
hegyes
szögben
visszahajló
kampószerű
eszköz
v
.
gépelem
.
2.
Zsinórra
erősíthető
,
hegyes
és
szakállas
végű
kis
kampó
mint
halfogó
eszköz
.
~
gal
horgászik
;
~ra akad
v.
kerül vki:
a)
kézre
kerül
,
elfogják
;
b)
vmire
sikerül
őt
megszerezni
;
biz:
kiveti a horgot vkire:
igyekszik
őt
(
magának
)
megszerezni
;
bekapja a horgot:
átv
is
, gúny
enged
vki
önző
csábításának
;
lépre
megy
.
3.
Sp biz
|
Horogütés
.
|
Horogdobás
.
[fgr tőből]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024