Magyar értelmező kéziszótár
inger fn
1. Lélt Az élő szervezetet érő, annak vmilyen válaszát keltő külső v. belső hatás. Az ~t felfogja. | Vmely testi megnyilvánulásra késztető érzés, vágy. Nevetési ~e támad. | vál: Szemnek és szájnak ~e: finom enni- és innivaló.
2. vál Az érdeklődést, vágyat felkeltő hatás. Az újdonság ~ével hat.
[←ingerel, ingerkedik]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024