Magyar értelmező kéziszótár
kerék fn
1. Kör alakú, tengelyen forgó alkatrész, amelyen vmely jármű v. tárgy gördül. Hátsó ~. | Gépben, szerkezetben hasonló munkavégző, erőátviteli stb. alkatrész.
2. vál: Az idő, a történelem kereke: az idő, a történelem (sodró erejű) haladása.
3. vál: A sors, a szerencse kereke: a szerencse forgandó volta.
4. Tört: ~be tör: <halálraítéltet> kocsikerékre feszítve s tagjait a küllők közé törve kivégez. | ~be tör vmely nyelvet: nagyon hibásan beszéli. Sz: biz: ötödik ~: aki vhol teljesen fölösleges. | Hiányzik egy kereke v. több, ill. kevesebb van neki egy ~kel v. nincs ki mind a négy kereke: féleszű; fordul a ~: (meg)változik a helyzet; gúny: keni a kereket: megvesztegetést alkalmaz; biz: kereket old: a) megszökik; b) észrevétlenül távozik.
[←kerek]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024