1. Mássalhangzó: a nyelv és a szájpadlás eleje közt képzett réshang, a zs zöngétlen párja.

2. Ennek írásjegye (s, S). | <Rövidítésként:> s: a) Tud másodperc; b) Fiz út; s.: segéd-; S: a) Fil a logikában: alany; b) Vegy kén; c) Föld dél (égtáj).

És. Jelen s múlt; ki s be; hívlak, s nem jössz; s a többi: <felsorolás félbeszakításának jelzésére (röv.: )>.