Magyar értelmező kéziszótár
kesztyű fn
1. A kézre felhúzva viselt ruhadarab. | Műsz Ilyenféle védőburok. Munkavédelmi ~. | Sp Ökölvívókesztyű.
2. rég tréf Bilincs.
3. tréf Vki csuklójának mutató- és középső ujjunkkal való erős szorítása. ~t ad vkinek. Sz: biz: megtanítja ~be dudálni: emberségre tanítja, ellátja a baját; kiv: ~t dob vkinek (az arcába v. a lába elé): kihívja (párbajra, vitára); fölveszi a(z odadobott) ~t: elfogadja a kihívást.
[kéz+←tesz ‘formál’]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024