Magyar értelmező kéziszótár
✔
bilincs fn
1. Kézre v. lábra csatolva a szabad mozgásban korlátozó páros vaspánt mint letartóztatási v. büntetőeszköz. ~be ver vkit.
2. vál Rabság, megkötöttség.
3. Ép Két építőelemet összekötő abroncsos szerkezet.
4. Műsz Hengeres tárgyat, kül. csövet körülfogó és azt vmihez rögzítő pánt.
[ tör ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024