Magyar értelmező kéziszótár
✔
kivált1 ts ige
1. <Letétbe helyezett v. visszatartott tárgyat> pénz v. vevény ellenében újra birtokába vesz. | Ját <Zálogosdiban tárgyat> ellenszolgáltatás fejében visszavált.
2. <Foglyot> váltságdíj lefizetésével kiszabadít.
3. <Okmányt> hatóságtól (díj ellenében) beszerez. | rég <Jegyre járó élelmiszert> megvásárol.
4. sajtó Előidéz, kelt, okoz vmit. Nagy lelkesedést váltott ki (helyesen: nagy lelkesedést keltett v. okozott).
5. Ép <Tartószerkezet a terhet> más tartószerkezetnek adja át.
6. <Pongyola haszn:> helyettesít, pótol. A régi sorompót fénysorompóval váltják ki.
kivált2 hsz kissé rég v. irod
Főként.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024