Magyar értelmező kéziszótár
közös
I. mn
1. Több személytől egyidejűleg birtokolt, haszn. ~ szerzemény, lakás. | Együttesen végzett, ill. társas, csoportos. ~ munka, étkezés; ~ gazdálkodás: szövetkezeti gazdálkodás. | Csoportban végzett, történő. ~ étkezés. | Több személlyel v. dologgal ugyanazon viszonyban levő, rájuk egyaránt vonatk. ~ ismerős, gond; ~ nevező; ~ képviselő: társasház tulajdonosainak a házzal kapcs. ügyeiben eljáró (fizetett) alkalmazott; ~ költség: társasházban a közös helyiségek közüzemi díjainak és a karbantartás költségeinek fedezésére a tulajdonosokat (tulajdoni hányaduk v. lakóterületük nagyságának arányában) terhelő költség.
2. Nyelvt rég: ~ főnév: köznév.
3. Tört Az OsztrákMagyar Monarchia idején: Ausztriához és Mo.-hoz egyaránt tartozó. ~ hadsereg.
II. fn
1. kissé biz Közös vagyon, szerzemény. A ~ből vettek egy autót. | ~ben: a) közös munkával, közös haszonra. ~ben dolgoznak; b) közösen, egymással együtt. ~ben használják.
2. ritk nép Termelőszövetkezet.
3. rég biz: A ~ök: a közös (osztrákmagyar) hadsereg.
[←köz1]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024