1. Mássalhangzó: a nyelv (két) oldalsó pereme és a szájpadlás közötti réssel képzett zöngés, folyékony hang.

2. Ennek írásjegye (l, L). | (jelzőként) Az L alakjához hasonló. L-vas. | <Rövidítésként:> l: liter; l.: a) lap; b) lásd; c) Föld lakos; L: <római számjegy:> 50; L.: a) láttam; b) Növ Áll Linné.