Magyar értelmező kéziszótár
láng fn
1. Égéskor keletkező, nyelv alakú, lobogó fényjelenség. ~ra lobban. | vál Tűz. ~okban áll v. ~ba borul: ég.
2. vál Erős érzelem (heves megnyilatkozása). A szerelem ~ja. | Az arc elvörösödése. ~ba borul az arca.
[hangf v. fgr tőből]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024