1. (tn is) Lőfegyverből lövedéket röpít (vhova, vmibe). Célba ~; nyilat ~ vmibe.

2. <Állatot> lövedékkel elejt. Nyulat ~. | <Vkinek vmely testrészébe> lövedéket bocsát (, s ezzel megöli). Főbe ~ vkit.

3. Lőfegyverrel folyamatosan lövedéket bocsát vkire, vmire. Lövik a várost. | Így vmilyenné tesz vkit, vmit. Halomra ~tték őket.

4. (tn is) Sp A labdát, a korongot nagy erővel (a kapura) rúgja, dobja, üti. Gólt ~; a kapu fölé ~. Sz: biz: annak már ~ttek v. ~ttek neki: abból már nem lesz semmi.

[ fgr ]