Magyar értelmező kéziszótár
kapu fn
1. Épületen, kerítésen a szabadba vezető nagyobb nyílás, ill. ennek zárható, ajtószerű szerkezete. A temető ~ja; kitárul v. megnyílik vki előtt a ~: átv is vmire lehetősége nyílik; vminek megnyílnak a ~i v. vmi megnyitja a ~it: átv is <intézmény> (újra) megkezdi a működését. | Közvetlenül a kapu előtt v. mögött levő (fedett) térség. A ~ban állt. | Vminek (ilyenszerű) nyílása. A fejsze ~ja. | Tört Városkapu. A bécsi ~.
2. Közl <Autópályán> díjszedő v. a díjtalan áthaladásra jogosító matrica ellenőrzésére felállított építmény.
3. Hajó Műsz Zsilipkapu.
4. Sp A pálya két alapvonalának közepén levő, kapuszerűen határolt köz, amelybe be kell juttatni a labdát, ill. a korongot. ~ra rúg, . | Sp Műlesiklásban olyan köz, amelyen a sízőnek át kell haladnia. | Tánc Ját Két személynek magasra tartva összefogott keze, amely alatt a többiek átbújnak.
5. vál Olyan térség, hely, amelyen át vhova lehet jutni. A hegyvidék ~ja; a halál ~ja: a halál közvetlen közelsége. | vál: A pokol ~i: gonosz hatalmak.
6. Inf Az információhoz való hozzáférés illetékességét a gép és az internet viszonylatában ellenőrző számítógépes program.
[ tör ]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024