Magyar értelmező kéziszótár
márt ts (és tn) ige
1. Vmit folyadékba merít, hogy nedves legyen v. hogy a folyadékot magába szívja. Vízbe ~ja a fenőkövet v. a szivacsot. | tn ritk Híg ételt belemártott kenyérrel felszívatva eszik. nép: Egy tálba ~ vkivel: együtt eszik vele. | Gyertyát ~: fonalat olvasztott faggyúba merítve gyertyát készít.
2. irod <Szúrófegyvert> vkinek a testébe döf.
[fgr tőből]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024