Magyar értelmező kéziszótár

pocsék

I. mn

1. biz Nagyon rossz. ~ idő.

2. durva Nagyon csúnya. ~ nő. Szh: ~, mint a sötét éjszaka

3. táj Pocsékoló.

II. fn nép <Kif-ekben.> ~ba megy, ~ká válik: kárba vesz, tönkremegy; ~ká tesz: a) tönkretesz; b) <személyt> becsületében mocskol.

[hangut]