Magyar értelmező kéziszótár
szakállas mn
1. Akinek, aminek szakálla van. Tört: ~ ágyú: régifajta, öblös szájú, a cső végén lehajló nyúlvánnyal megtámasztott ágyú; ~ horog: a) Hal az ín végén alkalmazott, visszafelé álló kampókkal ellátott, több horog; b) táj vonogó.
2. Amiről szakállhoz hasonló szálak lógnak le. ~ moha.
3. tréf Régi és közismert. ~ vicc.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024