Magyar értelmező kéziszótár
Keres
✔
szakállas
mn
1.
Akinek
,
aminek
szakálla
van
.
Tört:
~ ágyú:
régifajta
,
öblös
szájú
,
a
cső
végén
lehajló
nyúlvánnyal
megtámasztott
ágyú
;
~ horog:
a)
Hal
az
ín
végén
alkalmazott
,
visszafelé
álló
kampókkal
ellátott
,
több
horog
;
b)
táj
vonogó
.
2.
Amiről
szakállhoz
hasonló
szálak
lógnak
le
.
~
moha
.
3.
tréf
Régi
és
közismert
.
~
vicc
.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024