Magyar értelmező kéziszótár
testvér fn
1. Egyazon szülők gyermekeinek egyike <a másikhoz v. a többihez való viszonyában>.
2. Vkivel egy néphez, nyelvcsaládhoz v. világnézeti, politikai táborhoz tartozó személy. Finn ~eink. | nép biz <Megszólításként.> Igyunk, ~!
3. Vall | <Megszólításként is:> felebarát. ~eim az Úrban! | <Megszólításként is:> (pappá nem szentelt) szerzetes. Ferences ~. | <Megszólításként is:> diakonissza. Sz: ~ek között is megvan vmennyi: legalább annyi; ~ek között is megér vmennyit: nagyon megéri.
[←egytestvér ’ua.’]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024