1. Bonc Hólyagos szerkezetű páros légzőszerv a mellkasban.

2. <Kif-ekben:> ez mint a beszédhez, énekhez levegőt adó szerv, ill. maga a beszélő-, éneklőképesség. Jó tüdeje van: erős hangon tud énekelni, kiabálni, sírni; kiordítja a tüdejét: teljes erőből ordít; rontja a tüdejét: haszontalanul sokat beszél.

3. Állatnak ez a szerve mint étel.

[?]