Magyar értelmező kéziszótár
✔
állkapocs fn
1. <Az embernek, ill. a gerinces állatoknak> a koponyá(já)ban a fogazatot tartó két csont. Felső ~. | Ember álla.
2. <Bizonyos gerinctelen állatoknak (pl. rákoknak, rovaroknak)> rágásra szolgáló szájszerv(e).
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024