Magyar értelmező kéziszótár
álló
I. mn (mn-i ign is)
1. Függőleges irányú, vonalú, tengelyű. ~ hely(zet): annak hely(zet)e, aki, ami áll.
2. Egy helyben veszteglő, nem mozgó. ~ vonat. | Nem működő. ~ gép.
3. Állandó jellegű. ~ tábor. | Nyomda: ~ szedés: tartalékul v. későbbi új nyomásra félretett szedés.
4. Egész, teljes. Egy ~ hétig.
II. fn nép
1. Állóka.
2. Állvány.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024