Magyar értelmező kéziszótár
íz1 fn
1. Étel, ital v. nyálban oldódó anyag által a nyelven, az ízlelőszervben keltett érzet. | Vminek ezt keltő hatása, tulajdonsága. A dinnye ~e. | <Kif-ekben.> Vkinek a szája ~: a szájában maradó ízérzet. | Keserű (lett) v. megkeseredett a szája ~e: átv is nagyon csalódott, elkedvetlenedett; elvették a szája ~ét vmitől: teljesen elvették tőle a kedvét; vkinek a szája ~e szerint: az ő ízlése, tetszése szerint <főz, beszél stb.>.
2. Vminek kellemes volta, az, ami a dolgot élvezetessé teszi. A csók ~e. | vál Vminek az összhatásába vegyülő különleges vonás, jelleg. A pesti vicc ~e.
3. vál Gyümölcsíz, lekvár. Sz: biz: se ~e, se bűze: a) ízetlen; b) kedélytelen, száraz; c) unalmas, színtelen.
[ fgr ]
íz2 fn
1. Végtagnak külön mozgatható része. Az ujjak ~ei. | Áll Ízeltlábúak lábának egy-egy csuklósan mozgatható része. | ritk Növ Szártag. | ~ekre v. ~eire szed vmit, es. vkit: kíméletlen aprólékossággal megbírálja; minden ~ében: a) egész testében; b) teljes mivoltában.
2. <Kif-ekben:> vminek legkisebb része, tagja, porcikája. ~ekre szaggatja.
3. rég <Ugyanazon a leszármazási ágon:> nemzedék. Harmad-negyed ~ig.
4. (nu-szerűen) ~ben: <bizonyos számú v. vhányadik> esetben, alkalommal. Első ~ben.
[ fgr ]
íz3 fn táj
<Szitkozódásban, elhomályosult jelentéssel.> Egyen meg az ~!
[?fgr]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024