Magyar értelmező kéziszótár
összekap ts (és tn) ige
1. Hirtelen mozdulattal összehúz v. összefog (és felkap). ~ja a kendőjét, a könyveit.
2. biz: ~ja magát: a) sietve felöltözik; b) hirtelen feszes testtartást vesz föl; c) összeszedi, megembereli magát.
3. <Végtagjait> hirtelen egymáshoz rántja. ~ja a bokáját.
4. tn biz Összevesz vkivel. Csúnyán ~tak.
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024