Magyar értelmező kéziszótár
öv fn
1. A ruhát derékban át- v. összefogó, szövetből, bőrből stb. készült pánt. | Deréktáj, övtáj. ~ön alul üt: a) Sp ökölvívásban így ütve szabálytalanságot követ el; b) lovagiatlanul támad. ~ön aluli ütés: a) Sp mélyütés; b) lovagiatlan eljárás.
2. Föld Égöv. Mérsékelt ~. | Föld is Övezet. A lombos erdők ~e.
3. Műsz: A kazán, a kohó ~ei: a kazán burkolatát alkotó vaslemezek.
4. Tartószerkezet szélső eleme.
[ fgr ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024