Magyar értelmező kéziszótár
✔
őr1 ts (és tn) ige táj
Őröl.
[ tör ]
őr2 fn
Az, aki hivatásszerűen v. megbízásból vigyáz, felügyel vmire. Múzeumi ~, a kaptár ~e; ~t áll: őrködik. | Őrszem. ~t állít az ajtó elé. | sajtó Vminek védelmezője, támasza. A jogrend ~e.
[↔őriz]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024