Magyar értelmező kéziszótár
bejáró
I. mn (mn-i ign is)
1. Aki vidékről jár be az iskolába v. a munkahelyére. | ritk Isk Nem az iskolához tartozó kollégiumban lakó <tanuló>. | Nem a munkáltatónál lakó <alkalmazott, kül. takarítónő>. ~ mindenes. | Kórházba kezelésre járó <beteg>.
2. Tört: ~ mester: az atyamesternek a céhben segédkező mester.
II. fn
1. Bejáró tanuló.
2. ritk Bejárónő.
3. rég Bejárat, kapu.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024