1. Álló v. függőleges helyzetéből lefelé v. a földre dőlni késztet. Ágynak v. ágyba ~: átv is fekvő beteggé tesz; sírba ~: vkinek a halálát okozza. | <Kif-ekben:> összedönt. Halomra ~; romba ~: átv is <kül. tervet> meghiúsít. | vál <Kif-ekben:> rossz állapotba, helyzetbe juttat. Nyomorba ~ vkit.

2. Szőlő: (Szőlő)tőkét ~: döntéssel szaporít, ill. megfiatalít.

3. Borít, önt. Vagonba ~ik a szenet.

4. tn <Kétes, vitás dologban> határoz. ~ vmiben v. vmiről. | tn Fő érvként szerepel, végső megoldást hoz. Itt a rátermettség ~.

[←dől]