1. vál Eldob, elhajít. A kocka el van vetve: megtörtént a döntő lépés; ~i vminek a gondját: vmit gyorsan elvégez, hogy ne legyen rá gondja.

2. ~i magát vhol: vhova (elterpeszkedve v. hirtelen) ledől. | nép: (Uccu neki,) vesd el magad!: <futás, menekülés érzékeltetésére v. erre való felszólításként>.

3. nép <Állat fiat> elvetél.

4. <Javaslatot, tételt> elutasít.

5. (t. n. is) Mag vetését elvégzi.