Magyar értelmező kéziszótár

francia

I. mn Tömegében Franciaországban élő, újlatin nyelvet beszélő <nép>, ill. ehhez tartozó, vele kapcs., reá jellemző. | ~ kártya: (römihez haszn.) 52 lapos kártya. | ~ konyha: a finoman fűszerezett könnyű ételeket kedvelő konyha. | ~'ul: francia nyelven.

II. fn

1. Francia személy, kül. férfi. | A ~'k v. a ~: a francia nép, nemzet.

2. E nép nyelve. | Isk A francia nyelv és irodalom mint tantárgy. | Isk biz Ennek órája.

[←Francia←‘Franciaország’<lat]