Magyar értelmező kéziszótár
hal1 tn (és ts) ige
1. (rendsz. hat-val) Meghal. Éhen ~; élve vagy ~va: akár élőként, akár holtként; ~va született: átv is életképtelen. | ts Vmilyen halált ~: a szóban forgó módon hal meg. Hősi halált ~. | <Közösség> kihal(óban van). Népek élnek, ~nak.
2. irod (Vmibe beleolvadva) elhal. Hangja a szélvészbe ~t.
[ fgr ]
hal2 fn
1. Vízben élő, kopoltyús (és pikkelyes) gerinces állat. Kis ~: átv is (vmely ügyben) jelentéktelen személy; nagy ~: átv is (gyanús ügyben) fontos (szerepű) személy.
2. Halhús. | Halétel. Szereti a ~at.
[ fgr ]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024