Magyar értelmező kéziszótár
igazi
I. mn
1. Jellemző vonásait teljességükben és szembetűnően mutató. ~ , barátság. | Született, vérbeli. ~ költő. | biz Nagyfokú v. teljes. ~ csend lett.
2. <Összehasonlításban:> a valóságos, a tulajdonképpeni. Ez az ~ arca.
3. Nem hamisított, valódi. ~ arany.
II. fn Vki számára (kül. szerelmi ábrándjaiban) az eszményi ember. Ő az ~.
III. (hsz-szerűen) nép: ~ból: igazán, nem játékból.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024