Magyar értelmező kéziszótár
magasság fn
1. Térbeli alakulatnak, testnek, tárgynak fölfelé való kiterjedése. | Mat Négyszög, hasáb, henger alapjának a szemben levő oldaltól, laptól való távolsága. | Mat Háromszög, gúla, kúp csúcsából az alapra bocsátott merőleges (hossza).
2. Vminek a föld, ill. a tenger felszínétől v. vmely szinttől való függőleges távolsága. A hegy, a vízállás ~a; nagy ~ban repül. | Csill Hajó Égitestnek a látóhatártól mért függőleges távolsága. | Vmely helynek nagyjában mért földrajzi szélessége.
3. <Hang> magas fekvése.
4. Mérhető jelenség magas volta, ill. mértéke. Az árak, a láz ~a.
5. Műsz Gép(alkatrész) mozgásának függőleges távolsága. Emelési ~.
6. irod A levegő felsőbb rétege. | Az ég, a menny. Dicsőség a ~ban Istennek. | vál Világűr.
7. ritk Értékben, rangban mások fölött levő helyzet. | rég: ~od: <fejedelmi személy megszólítása>.
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024