Magyar értelmező kéziszótár
✔
megver ts ige
1. Veréssel kitölti a haragját, bosszúját vkin, vmin. ~te az öccsét, a kutyát. | ritk Néhányszor megüt vmit. Öklével ~te a kaput.
2. <Gyak. átkozódásban: isten, sors> csapással sújt vkit. Verje meg az Isten, a nyavalya stb.; meg vagyok én verve veled.
3. Sp is Legyőz.
4. nép: ~ vkit szemmel, nézéssel v. a szeme: a hiedelem szerint ránézéssel bajt, betegséget okoz neki.
5. nép <Eső> megáztat vmit.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024