Magyar értelmező kéziszótár
mező fn
1. Alacsony növényzetű, kül. füves (sík) terület. Erdők és ~k. | Szántóföld. A ~n dolgozik. | táj Rét, kaszáló.
2. sajtó vál Tevékenység színtere. A harc mezeje; a becsület mezején: a) harctéren; b) hivatásának lelkiismeretes teljesítése közben; a tettek mezejére lép: cselekedni kezd; tréf: a távozás (hímes) mezejére lép: elmegy.
3. Tört Pajzsmező.
4. Fiz Erőtér. Mágneses ~.
5. Sp Sakktáblán: a 64 négyzet vmelyike.
6. Inf A számítógépes tárnak meghatározott adatok bevitelére, kihozatalára, ill. előkészítésére szolgáló, címmel megjelölt része.
[fgr tőből]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024